Нatty?dal

Kedves magyar olvas'ok! Ez a t"ort'enetem elektronikus ford'it'asa, amelyet nem tudtam szerkeszteni, ez'ert eln'ez'est k'erek, ha hib'at tal'al.

Ahhoz hogy 'Esztorsz'agba utazzhassunk ma schengeni v'izum kell. De a szovjet id"okben ez egy orsz'ag volt hat'arok 'es korl'atok n'elk"ul, 'es a Tallinnba val'o eljut'ashoz el'eg volt Moszkv'aba (a Szovjetuni'o f"ov'aros'aba) menni, onnan pedig vonattal vagy rep"ul"ovel Szovjet-'Esztorsz'ag f"ov'aros'aba utazni, 'es akkor 'ugy t"unt, hogy k"ulf"old"on vagy.

A „R'okalyuk” 'etteremben ismerkedtunk meg. R'eg'ota hallottunk err"ol az 'erdekes tallinni helyr"ol. Egy k"oz'epkori h'az alagsor'aban volt, a h'ires Van Tam'as ("oreg Tam'as) torony k"ozel'eben. Itt mindent 'athatott a k"oz'epkori balti szellem: k"ofalak, pisl'akol'o gyerty'ak, rengeteg h'usos ed'eny, nemzeti ruh'as pinc'ern"ok – mindez kellemes hangulatot teremtett. P'ar poh'ar bor ut'an laz'itottunk, 'es amikor megsz'olalt a vid'am zene, t'ancra perd"ultunk.

Mindenhonnan 'eszt nyelv"u "udv"ozlet hallatszott:

– Tere (Sziasztok.

Hirtelen az 'eszt polif'onia k"ozt ezt hallottam:

– Maga mi'ert nem t'ancol? Nem sz'orakoztat'o?

Megfordultam, 'es a gyerty'ak f'eny'en'el ki meglattam egy v"or"os hossz'uhaj'u fiatal h"olgyet, keskeny szem"uvegben. Nagyon foly'ekonyan besz'elt oroszul, ami nem volt jellemz"o a helyi fiatalokra, de m'eg a helyes orosz nyelv'eben is volt egy balti akcentus, ami kellemes volt a f"ulemnek.

– Unatkozol? Gyer"unk, felvid'italak.

Term'eszetesen nem utas'ithattam el egy ilyen megh'iv'ast.

– Amikor a h"olgyek megh'ivj'ak az urakat, az urak nem maradhatnak k"oz"omb"osek – v'alaszoltam 'es elment"unk t'ancolni.

A gyors zene azonban nagyon hamar lass'u romantikus dallamm'a v'altozott, 'es most egym'ast "olelve tang'ot kezdt"unk el"oadni. T"uzv"or"os haj'at'ol a finom sampon arom'aja 'aradt ki a zuhany al'ol 'eppen kij"ott tiszta test illat'aval tark'itva.

– Mi a neved?

Nos, mivel olyan k"ozel vagyunk egym'ashoz, hogy k"olcs"on"os szagokat 'erez"unk, itt az ideje, hogy megismerj"uk egym'ast.

– A nevem Svana.

– Milyen 'erdekes n'ev. Sz'amomra teljesen ismeretlen.

– Nagyon ritka 'es egy'altal'an nem 'eszt.

– 'Es akkor?

– Norv'eg.

– Meglep"o! Honnan van egy 'eszt l'anynak norv'eg neve? 'Es mit jelent?

– 'O, ez egy hossz'u t"ort'enet. Mondd, mi a neved?

– Az 'en nevem is szokatlan, m'armint a te f"ulednek.

– Ne agg'odj. Mondd. En gyorsan elkapom.

– A nevem Harutyun .

– 'Erdekesnek hangzik!

– Igazi "orm'eny nev?

– Term'eszetesen nem norv'eg.

– 'Es nem 'eszt.

Egy"utt nevetni kezdt"unk, 'es r'aj"ottem, hogy az ismerked'es megt"ort'ent.

– Figyelj Harutyun! Menjunk "ulj"unk az asztalunkhoz, 'es csevegj"unk a neveinkr"ol.

Ezt olyan laz'an mondta, hogy nem mertem visszautas'itani az 'uj ismer"os"omet.

Egy asztalhoz k"ozeledt"unk, amelyn'el m'ar k'et feln"ott "ult – egy f'erfi 'es egy n"o.

– Ismerkegyetek meg! "Ok a sz"uleim. Apam neve Alexander, anyam neve Ingrid. Anya, apa – "o itt Harutyun. Most ismerkedt"unk meg vele.

– "Orvendek! Foglaljon helyet. Szeretne valamit enni?

– Nem k"osz"on"om! Nem vagyok 'ehes. Olyan j'o eb'ed"unk volt ma itt.

– Megkinalhatom egy itallal?

– Nem utas'itom vissza.

A pinc'ern"ok gyorsan hoztak nekem ev"oeszk"oz"oket 'es egy poharat, Alexander pedig v"or"osbort t"olt"ott. Сsek'ely kopasz f'erfi volt hegyes arcvon'asokkal, 'es a csinos r'oka Svana arca az apj'ara hasonl'itott. A v"or"os haja pedig – Ingrid anya sz'ine volt.

– Nos, meseljen Harutyun. Ahogy 'eszrevettem, messzir"ol j"ott, 'es nem egyed"ul, hanem egy t'arsas'aggal.

Elkezdtem mes'elni, kik vagyunk 'es honnan j"ott"unk. Svana 'es az apja figyelmesen hallgattak, de Ingrid nem, 'es r'aj"ottem, hogy nem 'ert j'ol oroszul. Feltev'esem meger"os'it'es'ere Alexander n'eha odahajolt hozz'a, 'es 'eszt"ul kifejtette, amit m'ar mondtam.

– Anya nagyon rosszul 'ert oroszul.

– M'ar meg'ertettem.

– Val'oj'aban norv'eg.

– Sz'oval onnan kaptad a norv'eg nev'et!

– De ap'am orosz, b'ar eg'esz 'elet'eben Tallinnban 'elt. 'Es a vezet'ekneve orosz – Morozov.

– Teh'at te Svana Aleksandrovna Morozova vagy. Leny"ug"oz"oen hangzik, mint Grieg „Reggele, Peer Gynt ” c'im"u dallama Csajkovszkij „Hatty'uk tava” c'im"u balettj'evel keverve.

– Na tess'ek! Fejen tal'altad a sz"oget, sot nem is meleg, hanem forr'o.

– Milyen 'ertelemben? Ezt hogy 'erted?

– Besz'elj"unk err"ol valahol m'ashol, egy priv'atabb k"ornyezetben.

Svana egyre jobban tetszet nekem. K"onnyeds'ege, mosolya 'es a balti hidegseg teljes hi'anya nagyon el"oseg'itette a kommunik'aci'ot.

– Nem vagyok ellene. De nem ismerem a v'arost, 'igy te v'alasztasz.

– Van egy csendes hely, ahol finoman j'atssz'ak a jazzt. Szereted a jazzt?

– Nem "or"ulok erte, de szeretem.

– Akkor menj"unk. Anya, apa – elt"un"unk, ne unatkozzatok. Te is elb'ucs'uzz el a tieidt"ol.

Amikor le"ult"unk egy taxiba, az aut'o r'adi'oja egy vid'am "orm'eny dalt sug'arzott egy h'ires pop'enekes el"oad'as'aban.

– Figyelj, Svana! Ez az 'en tiszteletemre sz'ol – egy "orm'eny dal.